Ünnep után ünnep, lakomák s zene nem szünetelnek;
S ott künn bősz inség s éhnyomor ördöge dúl.
A Kárpát rajokat küld elköltözni világgá,
És idegen földön küzdeni élelemért.
A külföldi utas józan szeme látja e képet,
Megcsóválja fejét, s jobb levegőre siet.
Hát kevesebb pezsgőt, nép atyjai! s a tömegeknek
Több kenyeret! mert így mostoha lesz nevetek.
