Bús szél zokog,
Elmúlt a nyár
Álmodni már
Én nem fogok.
Olyan rövid
A nyári éj,
De álma mély
Friss hajnalig.
Éj s csend ölén
A nyár szakán
Tündér leány
Hajolt fölém.
És hímezett
Szép álmokat,
Nem fest olyat
Művész-ecset.
Most könny itat,
S gond súlya nyom
Le sem hunyom
Pilláimat.
Bolygok vadon
Legközepén
Nem alszom én,
De álmodom.
S álmom sötét,
Mázsás teher,
Nem bírom el
Fojtó ködét.
S csak komorul,
Már jő telem,
S rám végtelen
Vak éj borul.
Hallgass szivem,
Mit háborogsz:
Aludni fogsz,
Álmodni nem.
