Nézd a’ hegyeknek puszta girinczeinn
mint fénylik a’ hó! Görnyed az ősz liget
a’ súly alatt, ‘s a’ röst folyónak
zajjai partyaihoz hegednek.
Enyhítsd szobádnak gömbörödött egét,
bőven tüzellvén, ‘s régi hegyallyait
gyakrabban öntess serlegedbe.
Hadd köz Atyánkra egyéb ügyünköt.
Az ő kezében hempelyeg a’ világ!
Eggy csattanással szétveri fellegit
a’ vésznek, és a’ gyenge hárslomb
sok remegése utánn lenyugszik.
Bús lessze vagy víg holnapi hajnalod?
azonn ne aggódgy. Vedd nyereség gyanánt
a’ sors’ kezébűl a’ mait, ‘s még
messze vagy életed’ alkonyátúl.
Áldozz naponkint, hogyha kitelhetik,
a’ bölcs örömnek. Most simogassa le
nyájas barátod homlokodrúl
hornyait a’ szomorú magánynak.
Most vonny le játékzálogot álnokúl
meghorgasított ujjairúl setét
suttonba elbújtt Klórisodnak,
kit nevetése korán elárúl.
Most járj koronkint víg remegéseinn
a’ szós koboznak nemzeti tánczokot,
friss pörgetéssel megtepesztvén
a’ veled ölbekapó menyecskét.
1806.
