Sujtá e hont, addig sujtá
Az isteni átok,
Hogy élete csiráját is
Romolva látjátok.
El ne csüggedjetek ezért,
Fiatal pajtások,
Föl se vegyétek, mi rosszat
Mondanak rá mások.
Én azt mondom, azt hirdetem
Istenünk nevében:
Az a romlott csira egykor
Kivirágzik szépen.
És leszen ujjá születve
A mi romlott éltünk,
Élnünk kell, mert a haláltól
Mi soha nem féltünk.
