Szilárd a föld, de zür a szellem,
Homokkal vegyült izzó fém,
Hatalmason foly a világra,
Rá önti holmi bányarém.
Hazám, reád e drága fémek
De nagy nehezen ömlenek;
Hatalmas gátokon szivárog
Keresztül a szellemtömeg.
De, bár csekély, mi átszivárog,
Hazám, te rakd el eszesen;
A fém, ha égetik is aztán,
Csak tisztább és csak szebb leszen.
