Zsolt Béla: Búgó hívásom

Búgó hívásom egyre ritkább,
Elfáradtam magam kínálni.
És nem vagyok züllött kanári,
Aki ünnepli a kalitkát.

Repültem szél és vércse ellen,
Kifogtam hálón, sanda tőrön,
De most tollamba fúr a csőröm,
Hogy felhasítsa puszta mellem.

Én nem tudok mást kitalálni!
Csak egy utolsó jajszavam van
És megdöglöm, mert egymagamban
Úgy sem tudok tavaszt csinálni.