Bizony testvér, a farsang
Nekünk hiába harsant.
Más járta itt a táncot,
Más falta fel a fánkot.
Más sütött, főzött, fütött,
S mi tartottuk a bőjtöt.
De kinyilt a vasárnap
Kocsányán a virágnak.
Az emberek, az árvák,
Az eljövendőt várják.
És várnak rá, ha késik,
Vasárnaptól husvétig.
S ha tán sokára jő is,
S ha fülünk nagyra nő is
És ha ránk is szegezték
A szamarak keresztjét:
Hátunkon közelít ő,
Az édes üdvezítő!
