Repülj gondolatom ki a nagyvilágba,
Hogyha megszülettél, mért is lennél zárva?
Bezárva nem tudnád emelni szárnyadat,
Mégis megterhelnéd öreg kalitkádat.
Mikor szabad leszel, szállj fel a magasba,
Ha nem tudsz repülni: zuhanj le a porba.
Ha nincs erős szemed, ne tekints a napba,
Gondolatom gondolj Icarus sorsára!
Csak az érző lelkek tanyáját keresd fel,
Lehet, hogy azok közt soknak meg is tetszel.
Mikor onnan eljössz, kérlek, tekints vissza,
Vajjon nincsen egy is, ki magát elsírta?
Ez a könny lenne a legnagyobb jutalom,
Mit nekem hozhatnál, komor gondolatom!
