Oly szegény volt egy legényke,
Mint a templomi egérke.
De oly erős volt a lelke,
hogy a nyomort nem ügyelte.
Nappal küzdött az élettel,
Éjiéi pedig a könyvekkel.
A szegénység iskolája,
Megtanítá a hálára.
Alig ment még emberszámba,
Belépett egy oly glédába,
Ahol a jót osztogatják,
S nem a puskát pucoválják
Igen bízván az emberbe’,
Sok csalódás lett a bére.
Megvénülve úgy gondolta,
Hogy puskáját sutba dobja.
Rosszakkal nem hadakozik,
S többet nem is adakozik.
De e közben sírást hallott,
S futva a glédáda állott.
