Ha soká gondolok gyermekéveime,
Fiatalkoromra, régi szerelemre;
Mint a záporeső az elszikkadt tájra,
Úgy hat e gondolat lelkem világára.
Ezerféle virág nyílik az esőre,
Lelkem is megnyílik egy-egy kis mesére.
Isteni költészet nyílik a virágban, N
ekem nincsen részem e virág szagában.
Én csak mesét mondok nagyapó módjára
S csak a rövidségért foglalom kordába.
