Őszi verőfénynek
Csillogó sugára,
Mosolyogva tűz rá
Szobám ablakára.
Rásüt az orcámra
Édes bizsergéssel,
Lelkem teliszórja
Melegséggel, fénynyel.
Titkon belopózik
A szívem tájára
Rásüt mult időknek
Néma sírhalmára.
És amint a csókja,
Telve meleg fénynyel,
Végigsuhan rajta
Szelíd érintéssel:
Újra feltámasztja
Azt, ami már meghalt,
Azt a régi álmot,
Azt az utolsó dalt.
Én csak nézem, nézem
Forró indulattal,
Mint jön az éjjelre
Rózsás tiszta hajnal!
Azt hinném, tavasz van,
Óh hogyha nem látnám,
Levelek hullását
Őszi szellő szárnyán…
