Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz sejtelmétől pezseg, forr a vérem.
Zűrzavaros álmok, mérhetetlen vágyak
Ábrándos lehétől elkábultan várlak…
Tavasz édes álma!
Lombok suttogása!
Úgy szeretnék szállni, sebes, könnyü szárnyon
Messze túl a rózsás, fénylő szemhatáron,
Túl az égen úszó felhők habos hátán,
A nagy végtelenbe, ahol tán meglátnám…
Csillagok járását,
Szerelem forrását!
Meg szeretnék halni, oh de nem örökre,
Forgószél törne be nyirkos börtönömbe,
Haló testem porát fölkapná szárnyára,
És az a sok porszem útjában leszállna…
Virágok kelyhébe,
Asszonyok keblére!
Szép asszonyok keblén, virágok kelyhében
Ez volna az élet, ez volna az éden:
Élni önfeledten, hol rám nem akadnak,
Örök szerelemnek, örökös tavasznak
Meleg sugarában,
Rózsák illatában…!
