I.
Nem gyújtok lámpát, nem védekezem
Jer hát boríts el őszi este
Sötét hullámod mossa szét a lelkem
Hogy ködbe, árnyba máljon szerte.
Kússzon és fojtson, mint a többi árnyak
Fonódjon vergődő lángok körül,
Kísértsen, riasszon, mint a többi árnyak
És szívjon fel egyet a lelkek közül.
II.
Egyedül ődöngök az üres utcákon,
Konganak lassú lépéseim
Kondul az éjszaka fekete öble
Fájdalmas, nehéz ütésein.
Függönyös ablakok mögött kik alusztok,
Kongatott harangról álmodtok-e?
Kongatott harangról, olthatatlan tűzről
Nagy félelemről álmodtok-e?
