Omszk fölött az ég megfagyott, sárga…
Az őr fölöttünk lassan ide-oda jár.
Itt már régen kész a téli máglya,
Már rég meghalt a Nyár, a régi Nyár.
Szomorúan járunk s Nyugat felé nézünk…
Messze magyar földön vajon mit csinálnak?
Minket vasmarokkal durván szerte szórtak
Kellő közepébe a régi pusztáknak.
Az ég takarója szellős, megfakult,
S mint a muszka cárnak arca olyan sárga.
Az idő végzését tömött temetőkben
Harmincezer csendes magyar ember várja.
Rabátok… minden lépésünk kisérik.
Magyar földről csak álmodnunk szabad.
Míg a békegalamb suhogását várjuk,
Nappá hosszabbodik minden pillanat.
Omszk fölött az ég megfagyott, sárga…
Az őr fölöttünk lassan ide-oda jár.
Itt már régen kész a téli máglya,
Már rég meghalt a Nyár, a régi Nyár…
Omszk, 1916. szeptember, kiadatlan vers
