Mivel a hegy nem jön, – én megyek a hegyhez.
– Kényszerű bölcsesség, illik Mohamedhez.
Csakhogy én nem jöttem kényszerűség végett,
Mikor szeretettel bejelentem néked:
Bizsereg a tavasz, erembe’, vénámba’,
Nem állom itt soká, kiszállok Földvárra,
S mint költöző madár, a nagy útban fáradt,
Elfoglalom megint elhagyott tanyámat,
Szép Ara-villámat.
S mikor ezt hűséggel bejelentem néked,
Kedves egy cimborám, teszem ezt a végett,
Hogy ami “magamé”, legyen részed abba’,
S mely ablak szemével néz a Balatonra,
Azt a szerény traktust úri mivoltában,
Jó szívvel, szép szóval néked fölajáljam.
Költözz bele, kérlek, érezd magad otthon,
Míg a kurta nyár tart, ne tengődj a gondon,
A zsongó víztükör vonzó közelében
Éld velem a nyarat balatoni fényben,
Fittyet hányva e rút, megfakult világnak. –
Bizakodva hívlak, szentül odavárlak.
1932. Kemény Árpád bárónak
