Zöldül az erdő, zöldek a hegyormok,
S virágoznak Rákóczi hársai.
De hajh! fejedelmünk vára összeomlott,
Zsarnok idő dühét nem állja ki.
Ugy zúgtak egykor innen ők csatára,
Hogy rá megálltál, megdöbbent idő!
Légy áldva, rom, szabadság ős oltára,
Kevély bércz homlokán szép drágakő!
megjelent: Vasárnapi Ujság, 1885. február 22. (8. szám)
