Batízi András: Az halálról való emlékeztetés.

Ember emlékezzél az szomorú halálról,
Emlékezzél az halálnak rövid órájáról;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!

Ember elváltozik mint az mezei virág,
Holval reggel megvirágzik, estvére elhervad;
Emlékezzél emberi stb.

Mezítelen jöttél az te anyád rihéből,
Földböl lettél, ismét ingyenmajdan földdé lészesz;
Emlékezzél stb.

Senki azt nem tudja, holott lészen halála,
Az óráját, az idejét senki nem tudhatja;
Emlékezzél stb.

Azért vigyázzatok mint az Krisztus megmondta,
Mert nem tudjátok, hogy ha reggel avagy estve leszen.
Emlékezzél stb.

Az Krisztus az élet és ő az feltámadás,
Az kik őtet hitvel várják, meg nem csalatkoznak.
Emlékezzél stb.

Azért szükség nékünk ezekről emlékeznünk,
Várjuk vígan halálunkra az istennek fiát.
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!