Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott könyvből olvasok,
Várok, egyre várok.
Telve lelkem ezer dallal,
Fellengőssel, fiatallal,
Csengő-bongó pajkos dallal.
Van-e aki hívja, van-e aki kérdi,
Fáradó erőmet uj erőre készti?
Kivel képzeletben messze, messze szállok,
Kivel szellemuton mindig együtt járok?
— Várok, egyre várok.
Senki sem hívja, senki se kérdi,
Senki sem várja, senki sem érti,
Első dalom;
Én igazgatni,
Szabályozgatni,
Nem akarom;
Hadd szóljon hát, hadd csapongjon:
Érthetetlenül rajongjon,
Ne legyen se kincs, se lom.
Igazabb a dal, ha él,
Fékezhetlen forgószél,
Megfoghatlan nyári szellő,
Ismeretlen kéjt lehellő,
Csak örül, és él!
Kopár földsáncz mellett állok,
Gondolatban messze szállok —
Ej, dehogy is várok!
1910. február 10.
