Búg a cséplőgép mélán, csendesen,
Ömlik belőle piros búzaszem.
Hajnalba kezdi s estig meg sem áll,
Mélabús hangján folyton muzsikál,
Óh, milyen szépen muzsikál!
Milyen egyhangú, s milyen szép zene!
Nem tud a lelkem betelni vele.
Nézd, mit művel ez az otromba gép:
Mélabús dalán felvidul a nép!
A nép, az Istenadta nép.
Hallgass hegedű, hallgass zongora,
A cséplőgépnek van most a sora.
Hol a hangszer, amely versenyzene?
Amely dalolva búzát öntene?
Szép piros búzát öntene.
Mikor magot hint földbe a magyar,
Ajkán elnémul mindenféle dal.
S ím, mélabúsan mit elhint a nép,
Dalolva adja vissza most a gép!
A gép, ez az otromba gép.
Búg a cséplőgép mélán, csendesen,
Ömlik belőle piros búzaszem.
Úgy elmerengek néma dallamán,
Mintha csak népünk dalát hallanám,
A bús magyar dalt hallanám.
