Járjatok halkan át szobámon…
Most, most szövődik legszebb álmom.
Födjétek el az ablakot,
Hazudjátok el a napot.
Csillagtól részeg a szemem,
Holdfény ömlik át szívemen.
Nem tudom, mért jött. Lepkeszárnyon
most ejtett meg a legszebb álmom.
Tudom: csakis tündérkezek szövik.
Tudom: csak a jelennek szól, s rövid.
Tudom: a méz, amit ajkamra csókol,
Megkeseredik az ébresztő szótól.
Tudom: jövője, célja nincsen,
Tudom: egy perc, s el kell veszítsem,
Nincs hol keresnem, föltalálnom:
Hagyjátok átálmodni ezt az álmom…
