Nem. Sohse leszek én, mint a többi
Széltelen révben nyugvó szerencsés.
Horgonyavetett, biztos hajókon
Sohse lesz lelkem alvó teremtés –
Nem, sohse hívtak nyugalmas partok;
És hogyha néha pihenni tértem:
Mint sirály, vizek szép szelíd álma
Künn maradt lelkem a ködben, a szélben.
Nem, sohse fogom összébbre vonni
Viharban felnőtt libegő szárnyam.
Lágy ölű fészkek ringató pelyhe
Sohse lesz üdvöm, soha a vágyam!
Jön, jön az élet, rámfogja markát,
Vállamra veri keserű jármát.
De künnmarad lelkem a vizek felett
Tovább álmodni magános álmát. –
