Testvérek a bú és a gond,
Testvérek életeddel;
Fiú! azért ne légy bolond,
Közelb a telt üveggel…
E nagy világ, sir vagy nevet,
Nem illet az most tégedet.
Mi gondod rá, ha a világ
Lángokban összeroskad?
Ezer halál, ezer csudák
Történhetnek miattad…
Számodra minden elveszett;
Mi fönmaradt, nem a tied.
Az élet teli poharát
A balsors összetörte,
Az öröm édes italát
Látád ömölni földre;
De keserüje benmaradt…
Izleld meg ezt a poharat.
Bár a becsület drága szent,
S szivednek rejtett kincse…
Vesd el miként érvénytelent,
Melynek már becse nincsen;
Mit ér, mit ér a becsület,
Ha már gyalázva van neved!
Mért jár veled, mért el nem hagy
Ez a bitangolt élet?
Te birod s mégis rabja vagy
Fájdalmának, terhének;
Mert e megunott életet
Már koczkára sem vetheted!
Königräcz, 1849. október 12.
