Itt állunk. Jó pár könyv mögöttünk,
portékánk: számok, szók, receptek.
Mindegy. Kinek eladni jöttünk,
kenyeret is alig vehetnek.
Lábunk alatt, min bizton állna,
nincs föld s ha van, csak gyönge rögnyi,
így kell nekünk a piszkos árban
kapkodva s küszködőn verődni.
Amire vágyunk, szinte semmi,
s az is mind messzebb szállva int már.
Itt nem fogunk mi megpihenni
soha, betelt kis álmainknál.
S a Kor kegyetlen kérdezőjel,
mely egyre választ, véglegest, kér:
az úrral, vagy az éhezővel,
melyikkel vagyunk hát mi testvér?
1933.
