Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a testvér lelke rezdül
bízón ömölve szét.
Ma rom
s romlandó mindén, ami itt él,
s kit gyermekül embernek hittél,
a szegény: nyütt barom.
Szemén
hályog, s a fátlan, rossz odukban
bátra is csak nagynéha mukkan,
pedig a tél kemény.
Magad
ugyancsak nem vagy úri gazda,
szemed erős, de jaj, mi haszna,
ha fogja szád lakat.
Zsaruk
s a romokon is új kaszárnyák
vigyázzák jól a gazda álmát
s a barmot is, ha rúg.
Az új
hadi villámok már cikáznak
tatarozná az omló házat
barma vérén az úr.
A fényt
pusztítja most sötét sivárság,
de a barom keresi társát
s a villanó reményt.
S be jó,
ha fekete betűk során át
jövendő, büszke panorámát
láttat a tiszta szó.
1934.
