Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már szívedet.
Nincs helyed buzgóságomnál,
Mert megszegted hitedet.
Menj annak nyögni ölében,
Kinek leltél szerelmében
Édesb kellemetességet,
Mint nálam, gyönyörűséget.
Nem bízom színre magamat
Ezután, ha szeretek;
Láng gerjessze fel lángomat,
Különben nem éghetek.
Még kék szemeknek sem hiszek,
Sem szóknak, mellyek, mint vizek,
Kedvesek, míg csergedeznek,
S a lehelettel enyésznek.
Legalább e hasznát veszem
Megcsalt szeretetemnek;
Noha többet érdemlettem –
De ez elég szívemnek.
Te pedig, ha jut eszedbe,
Melly változó vagy szívedbe.
Pirulj; s felejts el engemet. –
Háláld ezzel hivségemet.
