Vége a nagy ámításnak!
Nem nyer itt szívet magának
Többé a pokol.
Megszökött a színes, gyáva,
És hazátlan, meggyalázva
Szerte bujdokol.
Hol a fényesarcú
Hitszegő lakott,
Töltött fegyveremmel
Én sétálgatok.
Fuss, áruló ördögfajzat,
Míg lelked gyötrelme zaklat
Földön, tengeren,
S ha nézsz a tenger vizébe,
Képed visszatükrözése
Hóhérod legyen.
Hol a fényesarcú
Hitszegő lakott,
Töltött fegyveremmel
Én sétálgatok.
Ős Budát ne emlegessed,
Hol bajuszod megnevelted,
S többet nem tevél…
Fuss, fuss e kies vidékről,
Melyen a magyar kenyérből
Árulást evél.
Hol a fényesarcú
Hitszegő lakott,
Töltött fegyveremmel
Én sétálgatok.
