Csak azért se’, csak azért se’,
Nem szeretlek, még se, még se,
Hej keserü a hű szívnek
Szerelemre ébredése.
Csak aludjon, ne ébredjen,
Miattad ne keseregjen;
Víg a szívem, dallos madár,
Szárnyára bút miért szedjen?
Jaj, ha szívem felgyuladna!
Pusztitó láng belekapna.
Életemnek – isten őrizz’ –
De leszállna fényes napja.
Sohse gondolhatnék másra. –
Arra a nagy lángolásra,
Tiszába viz, Dunába viz,
Nem vón’ elég eloltásra.
Én Istenem, jó Istenem,
Hát a hűség mi fán terem?
Hűséges a szívem nagyon,
Nem szabad szeretni nekem.
Jaj Istenem, nem jól tettem,
Hogy a szemem rád vetettem.
Csak egy perczre, rövid perczre,
A szemedbe tekintettem.
Édes volt a pillantása,
Ajakadnak mosolygása
Még édesebb. Szép szavadnak
E világon nincsen mása.
Szeretem a szavad nagyon,
Azért mégis megfogadom,
Hogy a szívem, hej a szívem
Hatalmadba még sem adom.
Csak azért se’, csak azért se’,
Nem szeretlek még se, még se.
A hű szívnek, más hű szív kell,
Hogy szeresse, hogy megértse.
