Szőke hajuk, barna hajuk
Himbál hullámon,
Fehér testük el-felmerül
Kék holdvilágon.
Kristály-szemük átvillámlik
Vizrétegen,
Ajkuk mosolyg, őrületes
Szerelmesen.
De nem szeretnek soha senkit,
Csak hüs viz habját,
Hideg kezükkel cseppjeit
Keblükre kapják.
Ujból s ujból futó vizcsöpp
Után hajolnak,
Mig ők maguk ölelő emberkarból
Mind széjjel folynak.
