Se virág a réten,
Se madár az erdőn, –
Nyugalmas egy élet,
Nyugalmas, rettentőn.
Azt hinnék, hogy alszunk,
Ha álmodnánk hozzá,
Hogyha édes álmunk
Valami meghozná.
Zajos, vidám élet
Szokott lenni nyáron,
– Hideg, vad borúlat
Száll körül a tájon.
Völgy és halom népe
Szólj, vajjon mi lelhet?
Nem pendül a sarló
Víg énekszó mellett.
Tán szíved megcsalta
A tavasz reménye,
S áldását nem hinti
Szérűdön a kéve?
Tán fele-konkollyal
Raktad a keresztet?
Vagy viharos felhők
Torlása ijesztget?
Ébredj! és talpon légy!
Csöndben, mint viharban;
Ha pedig vigasz kell,
Végy erőt a dalban,
Dal mellett virág kél
A sötét fenyéren,
S öröm vár reád a
Fekete kenyéren.
