Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két idegen,
Kik elébb soha egymást
Nem látták, édesem.
Ne nyújts kezet, – oly forró
Kezem a láz miatt;
Meg találnád égetni
Fehér, kis ujjadat.
Különben ez a válás
Nem is oly nagy dolog,
Egyszerre csak jelentik:
“A kocsis befogott.”
Fölállok én s fölállsz te,
S elmondjuk komolyan:
“Isten önnel, kisasszony”,
“Isten önnel, uram”.
“Örülök, hogy szerencsém…”
“Ah, részemről vala.”
“Remélem, látjuk önt majd
Házunknál valaha.”
“Na persze, hiszen ő oly
Jó cimborám nekem…”
Egyszóval elbucsúzunk
Egész kedélyesen.
Te csupa nyájasság vagy,
Én csupa köszönet –
S a kín majd szétrepeszti
Szomorú szivemet.
