Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal ígéz:
Corinna barna bőrét
A nyár szeplői jegyzik;
Piros kis ajkin annak
A Gráciák lebegnek:
Corinna színe halvány,
S komoly tekintet űli.
Az barna nagy szeméből
Szerelmeket lövöldöz:
Ez kék apró szemével
Csak gyönge lángot húnyorg;
Phryne szemet varázsol
Nem földi termetével:
Corinna kis növésén
Nincs semmi, semmi szépség;
Az pajkos és enyelgő:
Ez csendes, és magányos;
Mindketten égnek értem:
S engem – Corinna bágyaszt!
