Azt mondják, nincs szívem,
– Igazuk van abban.
Valakinek régen
Zálogba od’adtam,
S értéktelen holmit,
Lim-lom közé vetve,
Soh’se adta vissza,
Magánál feledte.
Ha valaha egyszer
Licitálnak nála,
Felhánynak apróra
Mindent a lombtárba’,
S megperdül a dobszó:
Nosza, egyszer, kétszer:
Vajjon te rossz zálog,
Milyen áron kélsz el?
1900.
