Minden az az ismert régi,
Ma is nyit a kert virága,
Az a vén fa ma is ott áll,
Régi törzse, koronája.
Bokor alatt, hűvös árnyban
Ott fészkel még a madárka,
Hű szerelem s örök bánat
Vegyül ma is bús dalába.
Az a kis lány – feslő bimbó –
Ma is az az ismert, régi,
Itt feledett földi angyal,
Lelke szárnya tiszta, égi.
Minden úgy van, mint elhagytam,
Nem változott semmi itt még,
– Istenem, ha én is újra,
Aki voltam, az lehetnék!
1883.
