Mért szitkozódnak a pogányok?
És mért fáj nekik az én voltom?
Hiszen én semmit nem kivánok;
Csak csendes jó estét kivánok,
S a lámpát nemsoká eloltom.
Engem került és itt hagy asznom
Minden, mi bárd szivének drága:
Álom a babér és az asszony –
Kicsoda énnékem az asszony?
Elérhetetlen kert virága.
Tanyátlanabb én minden vadnál –
Morzsolgatom a Miatyánkot.
Uram, ki mindent nekik adtál,
Bő kézzel mindent nekik adtál, –
Mért szitkozódnak a pogányok?
1916.
