A sziget fái hajlongtak a szélben –
Kék vizek fölött egy sereg sirály szállt.
Fejét lehajtva lázas tenyerébe,
A sziget partján ült a beteg császár.
Borongva gondolt bús Borodinóra;
Versaillesi parkra, pompás ünnepekre.
Halálra intett már a homok-óra.
– “Ó ha még egyszer kezdeni lehetne!
Minden fényével minden győzelemnek
Fölérne egy zug korzikai parkban –
Csak ősz hajammal játszhatnék a gyermek,
A gyermek, a gyermek, kinek éltet adtam”…
Alatyr, 1915.
