A mezőn,
A réten,
Csöndes nyári éjjel
Harmatos
Köntösét
Teregeti széjjel.
Lomb, virág,
Falevél,
Pehelypuha pázsit,
Halovány
Csillagok
Könyűitől ázik.
Lágy szellő
Sohajtva
Száll a rónán végig,
Susogva
Szeliden
Altató meséit.
Altató
Meséit
Embernek, virágnak,
Kilobbant
Hamvadó
Pásztortűz parázsnak.
Átsuhan
A falun
És bűbájos álom
Enyeleg
Hajnalig
A fáradt pillákon.
Átsuhan
A réten
S millió virága
Kis fejét
Lehajtja
Pázsit vánkosára.
Azután
Tovább száll
És röpte nyomába
Utolsót
Lobban egy
Pásztortűz parázsa…
A hold is
Alkonyul,
S haldokló sugára
Fölragyog
Még egyszer
A sötétlő tájra.
És a szent
Keresztnél
Ott a faluvégen –
Eloszlik
Szeliden
A megváltó-képen…
