Lobog a láng, a szél sikoltva
Paskolja, rázza ablakom…
Ni hogy meglibbent az a sárga
Gyűrött papír az asztalon,
S a többi mind hogy megmeredt!
A halom írás mozdulatlan,
És csöndben, némán, csöndben, halkan,
Csak az az egy libeg-lebeg.
Kihűlt a tűz, későre járhat,
Az órák éjfélt konganak…
Ni most kiválik az a sárga
Papir, – felém száll, – rám tapad –
És megpihen szivem felett!
Lelkemben titkos borzalom van
Mikor kínnal letépem onnan,
S elolvasom a ráírott nevet.
