Mondják, sirod virágtól tarka –
Én még nem voltam ott,
Drága fejed ha lelkembe villan
Eloszlatom legott,
Drága kezed ha kezemet éri
Fölébresztem magam, –
Engem nem lát magával sírni
Akinek halottja van.
Nem hinnéd, mily szép még mindig az élet,
A nap egyre hogy ragyog –
Előre köszönök okos uraknak,
Mert én is okos vagyok.
Okos a kanja, nevet a nősténye
S a föld tovább forog –
Föl sem tünik, hogy te nem élsz már
S hogy én nem gyilkolok!
