Utra készen messze szálltak
Tűnő álmok emlékei.
Vihar, tenger vár reátok:
A vélemények ezrei.
Lesz-e olyan, ki megértve
Dédelget majd szeretettel?
Lesz! Hisz’, míg küzdöttünk érte.
Végkép hány remény veszett el!
A hol a köny, bú, gyötrelem
Elröppent álmok záloga,
Társunkat, könyvem, ott lelem.
A dal, a lant volt mindenem
Enyhét adóm is ez vala.
