Volt nekem is, mint volt másnak e világon:
Sok kis erény mellett – sok nagy gyarlóságom.
Azokért: jutalmat önszívembe’ leltem,
Ezekért: önmagát bünteté meg lelkem.
Sok törődés, bú-gond hozá kora vesztem;
Nem vádolok senkit: mind magam szereztem.
Élvezem most nyugtom hűs rögnek alatta,
Kit sem áldok érte: azt is kezem adta!
