Leteszem már én is
Az iró pennámat,
Vagyis inkább mondva
Rekedt furulyámat.
Nem segit már rajta
Se klappen, se kóta,
Kiszáradt belőle
A sok ingyen nóta.
S hogyha ez még egyszer
Zöld ligetet járnék
S furulyának való
Fűzágra találnékm
Nem sokat kímélném,
Se nem furogatnám,
Buta ostornyélnek,
Csak annak faragnám.
S ha a szomszédomnak
Volna még négy ökre,
Elszegődném hozzá
Béresnek örökre.
S még a füttyömet is
Oda biznám másra:
Levegőben szántó
Dalos pacsirtára!
