Száll a lélek égmagasan,
Míg a test ólomnehéz,
Fényesen int az le onnan,
Ezt nem kormányozza ész.
Két elemnek vad tusája
Tépi e szegény kebelt,
Szellem győzzön, isten adja!
A mit ő belém lehellt.
Fölszikráz e szem tüzével,
S a szív, mint egy lángony, forr,
Nincsen, a mi tartaná fel,
Mig végkép el nem sodor!
Olly hideg, mint a fagyos jég
Volna bár az én eszem:
Nem hiszem, győzelmeskedjék
Illy tűz- és vér szélveszen!
