Fönt az égen trónol istenünk,
Itt e földön ő helyette
Nálad, csak nálad van édenünk
Szép hölgy! keblünknek szerette.
Percig altathat bár a hírvágy,
A vágy eltünik hirével:
Ámde a hölgy éltet, üdvet ád
Ránk mosolygó szép szemével.
Bár halomra teljék a sok kincs,
A midőn azt bészerezzük:
Élvezünk bár, ámde többé nincs
A mért kellemét érezzük.
Ámde a nő lángszemében ég…
Életünknek fényes napja,
Ajkain pirúl a kedvesség,
Hóditó egész alakja.
Hátha még szép lelke hangba száll,
És szivünkbe hat zenéje,
Nincsen olly kincs a halandónál,
Mellyel mennyét fölcserélje.
