Kedvesét a téli földbe tették!
Jőnek majd ezer vigasztalással
Kik a vidám dalnokot szerették.
Mit a bánat kebeledbe vése,
A sebet még fájóbbá szakitja
Annyi szónak tépő érintése.
Özvegy lelked kínját orvosolni
Néma ajkkal jőnék én tehozzád
Karjaidba – sírván – átomolni.
