Azt kérdezed, az fáj neked
Tőlem édes angyalom,
Hogy tehozzád, hogy felőled
Mért szól oly ritkán dalom?
Ha beszőhetném dalomba
A nap fényes sugarát,
S elkérhetném a virágtól
Szépségét és illatát;
Hogyha oda kölcsönözné
A szivárvány szineit,
És az egész nagy természet
Minden ékességeit, –
S ha e sok fény és dicsőség
Mind átragyogná dalom:
Akkor zenghetne felőled
Kedves, édes angyalom!
De igy, felőled dalolni
Hol vennék én szavakat:
Azért engedd, hogy téged csak
Hallgatva imádjalak.
