Ady Endre versei

Ezen az oldalon Ady Endre verseit olvashatod.

Ajánljuk még Ady Endre istenes versei, Ady Endre 25 szerelmes verse és az Ady Endre 29 legszebb verse című válogatásainkat is.

Ady Endre: Az akarat cselédjei

Cselédjei az Akaratnak
Most a századok között,
Mikor így kiütközött
Lelke a szép ember-fenevadnak:
Mi vagyunk cselédjei,
Cselédjei.

Az akarat – és bús cselédek:
Istenem, én Istenem,
Lehunyom felhős szemem
S talán átkozódni nem rút vétek,
Mégis fáj az átkozás,
Az átkozás.

Cselédjei az Akaratnak,
Titkon fájunk most magunk
S csak titkon, hogy siratunk – :
Kiket akartunk szépnek, szabadnak:
Másnak a cselédjei,
Cselédjei.

Ady Endre: Tüzes trónod körül

Ne parancsold, hogy egy széthullott,
Levirradt és mult lángu Élet
Emlékeit gyujtsam elébed.

Kegyelmezz meg a holt tüzeknek,
Csókoknak, kik ajkakat fogtak
S vágyaknak, akik ellobogtak.

Vedd trónodat ez üszkös-ékes,
Királyi-bús csillag-romokra,
Tüzet-szórón és mosolyogva.

Épits föl, hogy halomra gyujthass
Uj száz vágyat, várost és éket,
Száz, új gyulandó üdvösséget.

Hogy az új Vész mindent befödjön
S tüzes trónod körül ne lássák
Csak a te órád pusztitását.

Ady Endre: Strófák május elsejére

Május, lyány, virág, muzsika
(Hol a hiba, hol a hiba?)
Így volt régen.
Gyuri primás jött el kevélyen
Bandájával
És nótákkal tisztelt tíz percig
És néhol még Május-fával
(Friss diák voltam akkor)
Tudatták Május éjjelén:
Van Május, lyány, virág, muzsika,
Nincsen agg kor,
Csak lyány és legény.
(Hol a hiba, hol a hiba?)

Azután a vörös Május jött.
Be nagy dolog volt:
A szivem tombolt
S agyam amit kigondolt,
Mind eskü volt, forradalmas,
A vörös lobogóra.
Óh, hány óra telt így malaszttal,
Dühvel, harcolón, betegen.
Ezt már nekem,
Ezt a Májust
(Hittel hiszem)
Sohase adják vissza,
Mert elgyöngültek a valók,
Mert az a hit,
Nem olyan nagy hit,
Mint aki volt
És a szívem valami újért sikolt.

Óh, mostani Május,
Szörnyű és szörnyű,
Véres vagy és vörös:
Gyalázataidat nem fogom
Lelkemre nagyon venni,
Haljon meg, aki halni való,
De éljen az öreg cseresznyefa,
Milyen virágos és szép
S nem vétett senkinek,
Háborút sem izent.
Kegyelmezz meg neki.

Ady Endre: Örök vágy

Ha ellobog majd ifju lángom,
Ha majd zokogni sem tudok
S a sok, rommá verődött álmon
Dermedten összeroskadok,
Vajon a nyugvás tompa kínját
Érezni nem lesz oly nehéz?
Vagy vágyón fogom visszasírni
Az örök, kínos szenvedést?

Ha ellobog majd ifju lángom
S örök megnyugvás int felém,
Milyen szellem fog felkeresni
Testemnek porladó helyén?…
Az örök vágy lángszellemének
Árnya kisért majd engemet,
Mert, hogy vágy nélkül elhamvadjak,
Érzem, tudom, hogy nem lehet!

Ady Endre: Új s új lovat

Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hű útra-kelőt,
Hogy só-bálvánnyá ne meredjek
Mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyil kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, mig csak van ember,
Megállni nem lehet.

A nagy Nyil az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhittatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendők
S akit a nagy Nyil útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Előbbre és tovább.

A nagy Nyil útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

Ady Endre: Régi negédességem meghalt

Nem akartam megadni, amit nem kell
S most nem tudok megbirkózni,
Kéretlen muszájokkal s elemekkel
S régi negédességem elhunyt.

Merre menjek, hogy leljek kibúvóra
S hogy hűvösen tudjak látni,
Ha szirokkó jön, vagy jönne bóra,
A megfagyasztó bizonyosság.

Merre menjek, hogy mégis tisztán véljek,
Merre van a meggyőződés,
Merre van a győzelmes Élet,
Merre van a nagyhős igazodás?

Igen, régi negédességem meghalt
S a pillanatok megölnek,
Mert, jaj, mi lesz a jövő pillanattal,
Óh, szörnyűségek csúf világa?