A bor hajlékony ága
Szilfánkat átölelte;
A tiszta csermely íme
A színes hant virágit
Csókjával harmatozza;
A játszi napsugárok
Lejtőznek a folyóban;
A lengeteg Zefir nyög
A fák szerelmes ágán.
Jer! a folyó borostyán,
S a zöld gyepen emelt szék,
S a lebdeső szerelmek,
Oh Cloé, karjaim közt
Szelíd örömre várnak.
Dayka Gábor
Dayka Gábor: A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hűségtelen Corinna! –
Előbb miket nem ígért
Mézzel folyó beszéde!
Hányszor borúlt nyakamba!
S most más ölébe’ nyugszik,
Másnak mosolyg szemébe,
Mást bájol; énreám csak
Melléktekintetet vet.
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Nem! hogyha lábaimhoz
Borúl is esdekelve:
Többé reá se nézek!
Így esküszik Philémon
Tengerre, földre, mennyre.
S itt hirtelen belép a
Hűségtelen Corinna.
Mi lelt, Philémon? úgymond
S egyet mosolyg reája;
S – ajkára csókok hullnak!