Ah!… tarka, szivtelen madár,
Szép hangtalan madár: szonett,
Formád kecses, van száz szined,
Az édesem hajára szállj.
Kolibri, műremek: szonett
A kedvesem szépsége vár,
Diszitse nagy brillánsszemed,
Repülj rá csöpp ékszermadár.
Pávafarkú madár: szonett
Kész vagy, csak még megáldalak
És békén elbocsátalak;
Torkos, nagy szája rád nevet.
Repülj hozzá egy perc alatt…
Eredj, eredj… ne lássalak.
Nyugat, 1911 / 5. szám
Ebben a fejben a szemek
Nemrég még látók voltak.
Őrt álltak a homlok alatt,
És ma kiégett holtak.
Profilba látom a fejet
A nagy, metszett tükörben,
S a bal szemet, mely áll helyén
A nedves sirgödörben.
A mint az óra fönt ketyeg
Mindegyik kettyenésre
A pillák rápislantanak,
Sietve, sose késve.
E szem az arc császárja volt!
S most örök nedves éjben
Vak koldus; s minden perc előtt
Sapkát emelget mélyen.
Nyugat, 1909 / 3. szám
