Egy útas Aesoppal öszvetalálkozott,
S tőle célja felől imígy tudakozott:
Jó ember, még mennyi ideig kell mennem,
Míg eme városban meg lehet pihennem?
Menj, felele Aesop. – Helyes! tudva vagyon,
Aki akarja, hogy előre haladjon,
Annak mennie kell. De azt add tudtomra,
Hány óráig érek óhajtott célomra?
– “No, eredj hát tovább!” – De már bizony látom
Akárhova tevéd, nincs eszed, barátom;
Fogó, aki kicsíp egy két szót belőle. –
Így dörmög az útas, s elfordúl előle.
S megy. – Aesop rákiált: Atyafi! egy szóra!
Míg a városba érsz, eltelik két óra. –
A vándorló hallja s megáll háborodva:
Tudsz hát becsületet! így szól álmélkodva. –
Mikép fejthetném meg elébb kérdésedet,
Úgy mond a bölcs, míg nem láttam menésedet.
Ti, kik hebehurgyán ítélni szoktatok,
Az eszes Aesoptól, jertek, tanuljatok.
