Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan, lábujjhegyen,
Hogy míg szemed reám ragyog,
Az álmom szép legyen.
Ó, jer felém, ha görnyedek
Az íróasztalon.
Míg rajtam függ tekinteted
Édesb lesz a dalom.
Ó, jer felém, ha sok, nehéz
Gondban töprenkedem.
Míg szép szemed szemembe néz,
Nem súly a gond nekem.
Ó, jer felém, jer bármikor,
Jer halkan, könnyedén!
Kedves nekem akármi sor
Amíg te jősz felém.
S te jer felém, ó, kedvesem,
Ha szólít a halál,
Hajolj fölém szép csendesen –
És lelkem égbe száll.
